Williams FW19 | |
Gyártási adatok | |
Versenysorozat | Formula–1 |
Gyártó | Williams |
Előző | Williams FW18 |
Következő | Williams FW20 |
Műszaki adatok | |
Vázszerkezet | Szénszálas monocoque |
Első felfüggesztés | Williams kettős keresztlengőkaros, kapcsolórúd |
Hátsó felfüggesztés | Mint az első |
Motor | Renault RS9 3L V10 szívómotor |
Váltó | Williams/Komatsu 6-fokozatú transzverzális félautomata |
Üzemanyag | Elf |
Gumik | Goodyear |
Versenyeredmények | |
Csapat(ok) | Rothmans Williams Renault |
Pilóták | 3. Jacques Villeneuve 4. Heinz-Harald Frentzen |
Első verseny | 1997-es Formula–1 ausztrál nagydíj |
Utolsó verseny | 1997-es Formula–1 európai nagydíj |
Futott versenyek | 17 |
Győzelmek | 8 |
Dobogós helyezések | 15 |
Edzéselsőségek | 11 |
Leggyorsabb körök | 9 |
A Williams FW19 egy Formula–1-es versenyautó, amelyet a WilliamsF1 tervezett az 1997-es Formula–1 világbajnokságra. Két pilótája a csapatnál második évét kezdő Jacques Villeneuve és a Sauber istállótól Damon Hill helyére igazolt Heinz-Harald Frentzen voltak.
Az autó az előző évi, rendkívül sikeres FW18-as továbbfejlesztése volt, amellyel megnyerték mindkét bajnoki címet. Ez volt az utolsó Williams, amit még Adrian Newey tervezett, aki már 1997 elején elhagyta a csapatot, így munkáját Geoff Willis fejezte be. Ugyancsak utolsó volt az autó a Renault-motoros Williamsek hosszú sorában, miután a Renault pár évre kivonult a Formula–1-ből. Az új kasztni könnyebb és tömzsibb lett, mint elődje.[1]
Az 1997-es év izzasztóbb volt a Williams számára, mert Michael Schumacher és a Ferrari személyében komoly kihívót kaptak. A szezonzáró európai nagydíjon Schumacher sportszerűtlen módon ütközött Villeneuve-vel, így a kanadaié lett a világbajnoki cím, míg a csapat már az előző japán futamon bebiztosította a konstruktőri címet. Frentzen nem teljesített az elvárásoknak megfelelően, mert csak egy versenyt nyert Villeneuve hét győzelmével szemben. Mégis második lett a világbajnokságban, miután Schumachert diszkvalifikálták.